Emlékutakon                                                    On memorial roads

A munkák egységes gondolatmenet mentén születtek. Mondhatni egy teljes sorozat, melynek a mozgatórugója a környezetből már -már változatlanná merevedett benyomások, konkrét élmények vagy vágyak. A festményeken a képi elemeknek realisztikus ábrázolása egyfajta összegzése mindannak, amit életünk során napról napra akarva akaratlanul szemlélünk. A liftajtó kifényesedett éleit, a karcolatokat, firkákat és a visszajelzőlámpa halovány pislákolását. A vonatablakok megszámlálhatatlan utazásaink során fürkészett párafoltjait, a kosz és a rozsda kölcsönös területfoglaló játékát. A telefonfülkék sajátos városi életét, ahogy mindig beolvadnak az aktuális szubkultúrába, ahogy magukra öltik annak jelképeit. A balatoni táj állandóan új köntösbe öltöző mozdulatlansága, ami úgy fogadja be a soron következő generációkat, mintha nem is múlna az idő. És természetesen a minden nap iskolába menet és jövet megnézett tárgyak, amikbe beleképzeltük boldogságunkat, az éveken át tartó vágyakozás, ami sokszor a birtoklás öröme nélkül ellaposodott mindannyiunkban, azonban még a mai napig magunkba hordozzuk őket. Ezek a képi emlékek, amik úgy rögzülnek a legapróbb részletig, hogy kisebb szellemi elmélyüléssel szinte fotórealisztikus pontossággal visszaidézhetőek, tudatunk falába beépülve láthatatlanul építik személyiségünket. A sorozatcím, "Emlékutakon" erre a téren és időn átívelő utazásra utal. A festmények másik alkotóeleme az élmény, ami ilyen olyan módon, de folyton változik emlékeink kivetítő vásznán. Így az élmény egy stilizált, kikeményített stencilformában adódik a képhez, hiszen az állandóságot képző tárgyi formák újból és újból díszletként szolgálnak élményeink számára. Így alakul ki az a kettősség, amely jellemző erre a sorozatra. Így válik teljessé az emlékút, ami kisgyermekkoromtól fogva ikonikus tárgyakon keresztül vezeti végig a nézőt valós élményekhez köthető figurális ábrázolással.

The artworks were born according to a holistic contexure. It can be said they are a whole set whose driving force is from the sorroundings nearly sniffenned impressions, concrete experiences or desires.

The realistic representation of the visual components in the paintings is a kind of summary of those things which we are fain to contemplate during our lives day by day. The shiny edges of the door of the elevator, the sketches, the doodlings, the pale shimmer of the signals. The mistspots we were ferreting for on the windows of the trains during our uncountable journeys, the mutual conquering games of the dirt and the rust. The own municipal life of telephone booths, how they always merge into the actual subculture, how they put on its symbols. The immobility of the landscape of Lake Balaton in its always new aspects, which takes in the next generations as if time never went by. Furthermore, of course the every day going to and from school seen objects we projected our happiness into, the year-long longing which palled in all of us without the joy of possession so many times, however, we are bearing them in ourselves until today. These visual memories, which fixate in their tiniest details, so they can be rememorated with photorealistic exactness if we contemplate a little bit, build our personalities built into our consciousness. The title of this set, 'On the ways of memories', refers to this journey through space and time. The other part of the paintings is the experience which changes all the time on the canvas of our memories in one way or another. So the experience is given to the painting in a conventional starched stencilform, as the material forms which constitute permanence serve as the scenery of our experiences again and again .

So the duality evolves which is characteristic for this set. So the way of memories, which leads the visitor from my childhood through iconic subjects with a real experiences attached figural representation, becomes complete.